Puliszka

túróval és joghurttal.

Tudom, hogy nem annyira esztétikus a látvány, és különben is hatalmas mennyiségnek tűnik (és valóban az), de éhesen különösen elfelejtünk figyelni az adagra. Főleg, ha még nagyon szeretjük azt az ételt. Na, én így vagyok a puliszkával. Gyerekkoromban tejjel, lekvárral, cukorral ettük legtöbbször, már lucullusinak számított a juhtúrós rakott vagy tekert puliszka. Mivel a családban csak én szeretem (én viszont nagyon, Levi kiskorában még szerette), nem bonyolítom túl, túróval és egy kis joghurttal nyakon öntve bármikor levesz a lábamról. 

A puliszka még a diétámba is beleillik, bár zöldség, de számolós szénhidrátot tartalmaz, viszont lassú felszívódású. Élettani hatásait hosszasan lehet(ne) sorolni: májbetegségekre és ellene, emésztésre, csökkenti a koleszterint, állítólag még a megfázásra is jó, hatással van a cukorbetegségre, de még a reumát is gyógyítja. A túró és joghurt fehérje tartalma tovább növeli a puliszka egészségre gyakorolt hatását. Nagyon nagy előnye még, hogy gyorsan elkészíthető, laktató, négyszer kevesebb kalóriát tartalmaz a kenyérnél.