Rántott hús kentucy-s panírban

Ma nem nagyon erőltettem meg magam az ebéd kitalálásával és a főzésével sem. Vannak kifejezetten "félórás" receptjeim, aminek külön előnye a gyorsaságon túl, hogy a család szereti is. Na de, hogy ne legyen ennyire egyszerű, mert úgy-e a glutén- és tejmentesség miatt, bizony sok mindent kerülnöm kell, mást kell főznöm magamnak, vagy részben átalakítani.

Igyekszem odafigyelni a változatosságra is, de bizonyos keretek miatt nem mindig egyszerű. Ezért ma köretként előbb a köles merült fel, majd a rizs. De hétvégén szeretnék kínait Ben bácsi módra, ahhoz mindenképp a rizs a megfelelő köret, ezért az ma nem akartam "lelőni". A köles is jó választás, nagyon szeretjük és egészséges is, ámbár a kölessel is vannak terveim az elkövetkező napokban.

Akkor legyen majonézes kukoricasaláta! Legyen! És lőn! Hamar megvan, látványos, finom...már aki eheti. De ha már a rántott húsból is kétfélét kell sütnöm, akkor végülis nem mindegy, hogy köretből egy vagy kétféle lesz.

Így született meg a mai ebédünk! Az én rántott húsom kukoricalisztből és kukoricadarából készült, persze középen a megszokott tojás. Igyekszem a liszteket is sűrűn cserélgetni és ha már ilyen sokféle liszt van a világon, akkor kipróbálni mindegyiket.
Milyen lett? Hmmm....igazából finom, egy picit száraz, de legalább nem tocsog az olajtól, és egy picit ropog a bunda a fogam között. De finom. Hozzá a sóval, borssal megszórt bébirépa, feltette az "i"-re a pontot.

Azt persze nem tudom, hogy a Fiúk mit szóltak volna hozzá, ha egy ilyen fogást teszek eléjük, bár ismerve őket a répa ellen nem tiltakoztak volna.

Ők a szokásos módon elkészített finomságot ehették ma ebédre, bár, hogy az se legyen a hagyományos , ezért kentucky-s pikáns zsemlemorzsába forgattam a húst. Elvileg benne kis chili darabokkal, de a csípőssége nem rontott az élvezeti értékén. Ellenkezőleg!