Ez volt a második alkalom, hogy újítottam a régen bevált és használt módszeren. Az első alkalommal Apától zsebeltem be a dicséretet, ezúttal pedig Levi repetázott belőle és Apa sem hagyta szó nélkül a fasírt által nyújtott lucullusi élvezetet.
És mitől más mint eddig? Nem sokban különbözik. Nem kaptam darált húst az üzletben (utólag örülök neki) és talán ez is hozzájárult a fenomenális ízéhez, hogy nem mindentbele húsból készült, hanem a fagyasztóban talált pulykacombilé és pulykamellfilé saját "darálása" lévén jött létre.
Kockára vágtam a húsit, majd beledobáltam a Barátnőmbe (mindenttudó háztartási gép), hozzá tojást (ezúttal 3 darabot), só, bors, paprika (nem szűkölködtem vele), fokhagyma, hagyma .... eddig azt hiszem nincs is semmi különös benne. De akkor mitől más? Eddig vízbe, tejbe áztatott zsemlét tettem hozzá, ami lazította a fasírtot. Miután a saját dolgom megkönnyítése végett gluténmentesítettem, ezért másfajta alternatívára volt szükség. Valahol olvastam a burgonyapehely fantasztikus szerepét, és gondoltam, hogy egy életem, egy halálom, így a fasírtot kipróbálom. A kis dobozkámba találtam kölespehelyt is, és fele-fele arányban hozzáadtam a már összeturmixolt húsihoz. Öntöttem hozzá egy pici vizet, hogy a pelyhek a folyadékot ne a húsból vonják el, így megmaradt a kellemes, lágy állaga.
Végül tavasz révén tettem bele egy kis petrezselymet is, majd a vizes kézzel megformázott korongokat - holnap hamburger lesz belőle, ezért inkább laposan sütöttem ki - megforgattam gluténmentes zsemlemorzsába és olajban kisütöttem. Talán mivel a zsemle helyett pelyhek voltak benne, az olajat sem szívták fel annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése