Olyan lett ahogy terveztem, finom, ízletes, és az újdonságból valószínű, hogy bevált recept lesz. Még soha nem főztem sütőtökrémlevest, viszont már ódákat hallottam róla. Itt a szezon, legyen hát!
A kockára vágott sütőtököt a dinsztelt hagymára tettem, felöntöttem vízzel, só, bors, fokhagyma és egy kis szerecsendió bele, na meg a végén a turmix gép. De azt ki is vettem :-) Lehet, hogy több vizet öntöttem hozzá, nem lett annyira sűrű, ezért egy kis krumplipehellyel oldottam meg ezt a problémát. Azt hiszem ami vitte a pálmát az ebédnél, az a bacon chips volt, nemcsak jól nézett ki, de finom, ropogós is lett. A fene azt a fogyókúrát....ezért csak egy-két darabot tettem a tányéromra, szemben a fiúkkal, akik szinte harcra mentek egymással. A pirított tökmag és a reszelt sajt tovább növelte a leves értékét és tápanyagtartalmát, de nem überelte a bacon chips-et.
Mivel a leves annyira ízlett , hogy a fiúk dupláztak belőle, és a mákos-meggyes, na meg az aszalt áfonyás túrós rétes illata belengte a lakást, így a bulgurral rakott karfiol érintetlenül maradt a jénaiban. Na majd holnap.
Az "i"-re a pontot a rétesekre a lekvár tette. A mákos-meggyes rétest még felturbóztuk sárgabarack lekvárral, az áfonyás, túrós réteshez az áfonyalekvár passzolt. A végére nem maradt más, mint egy kiadós szieszta.
