Tojásos nokedli

Egyszerű étel, gyors étel és még szeretjük is. És még akár változatosan is ellehet készíteni, felturbózni sok-sok mindennel. Én ezúttal a nokedli tésztájába vágtam bele medvehagymát, amitől nagyon finom lett a tészta. Még a pirított bacon jött volna jól, de mivel nem volt itthon, így az ötletet elraktuk későbbre :-)

Amikor megharagudtam Ben bácsira

Mármint nem én haragudtam meg, hanem évekkel ezelőtt ezzel a címmel találtam egy receptet, amit egy lelkes és kitartó "műkedvelő" kísérletezgetett ki, hogy a legtökéletesebb utánzata legyen a boltokban kapható Uncle Ben's-es szószoknak. Tényleg finom amit készen lehet kapni, de aranyárba mérik, egyéb hozzávalókról nem is beszélve.
Mi is kipróbáltuk még régebb és valóban, nagyon finom, ízletes, és szeretjük. Időnként előkotorjuk a receptet és mindig azt tapasztalom, hogy a hamar kiürül a nagy lábas. Pedig én nem annyira szeretem a főételekben keverni az édes és sós ízeket, de mivel csípős is, édes is, húsos is, így aztán ez a kategória elmegy, sőt ízlik is.

Recept:

csirke vagy pulykamell
kaliforniai paprika
1-2 fej hagyma
1-2 szál sárgarépa
1 doboz felkockázott ananász a levével együtt
1-1,5 liter paradicsomlé
1 citrom leve (kihagyom)
só
bors
gyömbérpor
őrölt chilipaprika
olaj
liszt vagy étkezési keményítő

Elkészítés:

A húst megpirítjuk félig egy serpenyőbe, majd a répát gyufaszálni vékony szálakra vágjuk, a paprikát is és a hagymával együtt a húsos olajon megpirítjuk amíg még ropogós marad.

Majd a húst a pirított zöldséggel, az ananászt a levével együtt és a paradicsomlét összeöntjük és kb. 15-20 perc alatt összefőzzük. A gyömbért és az erőspaprikát a főzés vége előtt néhány perccel tesszük bele, majd keményítővel egy kicsit besűrítjük, hogy krémesebb legyen.

A csodafasírt

Mármint nem a fasírt a csoda, hanem a húst nem (nagyon) evő gyerekem kiáltott fel néhány falat után, hogy: "Anya, ez nagyon jó!"
Ez volt a második alkalom, hogy újítottam a régen bevált és használt módszeren. Az első alkalommal Apától zsebeltem be a dicséretet, ezúttal pedig Levi repetázott belőle és Apa sem hagyta szó nélkül a fasírt által nyújtott lucullusi élvezetet.

És mitől más mint eddig? Nem sokban különbözik. Nem kaptam darált húst az üzletben (utólag örülök neki) és talán ez is hozzájárult a fenomenális ízéhez, hogy nem mindentbele húsból készült, hanem a fagyasztóban talált pulykacombilé és pulykamellfilé saját "darálása" lévén jött létre.

Kockára vágtam a húsit, majd beledobáltam a Barátnőmbe (mindenttudó háztartási gép), hozzá tojást (ezúttal 3 darabot), só, bors, paprika (nem szűkölködtem vele), fokhagyma, hagyma .... eddig azt hiszem nincs is semmi különös benne. De akkor mitől más?  Eddig vízbe, tejbe áztatott zsemlét tettem hozzá, ami lazította a fasírtot. Miután a saját dolgom megkönnyítése végett gluténmentesítettem, ezért másfajta alternatívára volt szükség. Valahol olvastam a burgonyapehely fantasztikus szerepét, és gondoltam, hogy egy életem, egy halálom, így a fasírtot kipróbálom. A kis dobozkámba találtam kölespehelyt is, és fele-fele arányban hozzáadtam a már összeturmixolt húsihoz. Öntöttem hozzá egy pici vizet, hogy a pelyhek a folyadékot ne a húsból vonják el, így megmaradt a kellemes, lágy állaga.
Végül tavasz révén tettem bele egy kis petrezselymet is, majd a vizes kézzel megformázott korongokat - holnap hamburger lesz belőle, ezért inkább laposan sütöttem ki - megforgattam gluténmentes zsemlemorzsába és olajban kisütöttem. Talán mivel a zsemle helyett pelyhek voltak benne, az olajat sem szívták fel annyira.

Rántott hús kentucy-s panírban

Ma nem nagyon erőltettem meg magam az ebéd kitalálásával és a főzésével sem. Vannak kifejezetten "félórás" receptjeim, aminek külön előnye a gyorsaságon túl, hogy a család szereti is. Na de, hogy ne legyen ennyire egyszerű, mert úgy-e a glutén- és tejmentesség miatt, bizony sok mindent kerülnöm kell, mást kell főznöm magamnak, vagy részben átalakítani.

Igyekszem odafigyelni a változatosságra is, de bizonyos keretek miatt nem mindig egyszerű. Ezért ma köretként előbb a köles merült fel, majd a rizs. De hétvégén szeretnék kínait Ben bácsi módra, ahhoz mindenképp a rizs a megfelelő köret, ezért az ma nem akartam "lelőni". A köles is jó választás, nagyon szeretjük és egészséges is, ámbár a kölessel is vannak terveim az elkövetkező napokban.

Akkor legyen majonézes kukoricasaláta! Legyen! És lőn! Hamar megvan, látványos, finom...már aki eheti. De ha már a rántott húsból is kétfélét kell sütnöm, akkor végülis nem mindegy, hogy köretből egy vagy kétféle lesz.

Így született meg a mai ebédünk! Az én rántott húsom kukoricalisztből és kukoricadarából készült, persze középen a megszokott tojás. Igyekszem a liszteket is sűrűn cserélgetni és ha már ilyen sokféle liszt van a világon, akkor kipróbálni mindegyiket.
Milyen lett? Hmmm....igazából finom, egy picit száraz, de legalább nem tocsog az olajtól, és egy picit ropog a bunda a fogam között. De finom. Hozzá a sóval, borssal megszórt bébirépa, feltette az "i"-re a pontot.

Azt persze nem tudom, hogy a Fiúk mit szóltak volna hozzá, ha egy ilyen fogást teszek eléjük, bár ismerve őket a répa ellen nem tiltakoztak volna.

Ők a szokásos módon elkészített finomságot ehették ma ebédre, bár, hogy az se legyen a hagyományos , ezért kentucky-s pikáns zsemlemorzsába forgattam a húst. Elvileg benne kis chili darabokkal, de a csípőssége nem rontott az élvezeti értékén. Ellenkezőleg!