Tojásos nokedli

Egyszerű étel, gyors étel és még szeretjük is. És még akár változatosan is ellehet készíteni, felturbózni sok-sok mindennel. Én ezúttal a nokedli tésztájába vágtam bele medvehagymát, amitől nagyon finom lett a tészta. Még a pirított bacon jött volna jól, de mivel nem volt itthon, így az ötletet elraktuk későbbre :-)

Amikor megharagudtam Ben bácsira

Mármint nem én haragudtam meg, hanem évekkel ezelőtt ezzel a címmel találtam egy receptet, amit egy lelkes és kitartó "műkedvelő" kísérletezgetett ki, hogy a legtökéletesebb utánzata legyen a boltokban kapható Uncle Ben's-es szószoknak. Tényleg finom amit készen lehet kapni, de aranyárba mérik, egyéb hozzávalókról nem is beszélve.
Mi is kipróbáltuk még régebb és valóban, nagyon finom, ízletes, és szeretjük. Időnként előkotorjuk a receptet és mindig azt tapasztalom, hogy a hamar kiürül a nagy lábas. Pedig én nem annyira szeretem a főételekben keverni az édes és sós ízeket, de mivel csípős is, édes is, húsos is, így aztán ez a kategória elmegy, sőt ízlik is.

Recept:

csirke vagy pulykamell
kaliforniai paprika
1-2 fej hagyma
1-2 szál sárgarépa
1 doboz felkockázott ananász a levével együtt
1-1,5 liter paradicsomlé
1 citrom leve (kihagyom)
só
bors
gyömbérpor
őrölt chilipaprika
olaj
liszt vagy étkezési keményítő

Elkészítés:

A húst megpirítjuk félig egy serpenyőbe, majd a répát gyufaszálni vékony szálakra vágjuk, a paprikát is és a hagymával együtt a húsos olajon megpirítjuk amíg még ropogós marad.

Majd a húst a pirított zöldséggel, az ananászt a levével együtt és a paradicsomlét összeöntjük és kb. 15-20 perc alatt összefőzzük. A gyömbért és az erőspaprikát a főzés vége előtt néhány perccel tesszük bele, majd keményítővel egy kicsit besűrítjük, hogy krémesebb legyen.

A csodafasírt

Mármint nem a fasírt a csoda, hanem a húst nem (nagyon) evő gyerekem kiáltott fel néhány falat után, hogy: "Anya, ez nagyon jó!"
Ez volt a második alkalom, hogy újítottam a régen bevált és használt módszeren. Az első alkalommal Apától zsebeltem be a dicséretet, ezúttal pedig Levi repetázott belőle és Apa sem hagyta szó nélkül a fasírt által nyújtott lucullusi élvezetet.

És mitől más mint eddig? Nem sokban különbözik. Nem kaptam darált húst az üzletben (utólag örülök neki) és talán ez is hozzájárult a fenomenális ízéhez, hogy nem mindentbele húsból készült, hanem a fagyasztóban talált pulykacombilé és pulykamellfilé saját "darálása" lévén jött létre.

Kockára vágtam a húsit, majd beledobáltam a Barátnőmbe (mindenttudó háztartási gép), hozzá tojást (ezúttal 3 darabot), só, bors, paprika (nem szűkölködtem vele), fokhagyma, hagyma .... eddig azt hiszem nincs is semmi különös benne. De akkor mitől más?  Eddig vízbe, tejbe áztatott zsemlét tettem hozzá, ami lazította a fasírtot. Miután a saját dolgom megkönnyítése végett gluténmentesítettem, ezért másfajta alternatívára volt szükség. Valahol olvastam a burgonyapehely fantasztikus szerepét, és gondoltam, hogy egy életem, egy halálom, így a fasírtot kipróbálom. A kis dobozkámba találtam kölespehelyt is, és fele-fele arányban hozzáadtam a már összeturmixolt húsihoz. Öntöttem hozzá egy pici vizet, hogy a pelyhek a folyadékot ne a húsból vonják el, így megmaradt a kellemes, lágy állaga.
Végül tavasz révén tettem bele egy kis petrezselymet is, majd a vizes kézzel megformázott korongokat - holnap hamburger lesz belőle, ezért inkább laposan sütöttem ki - megforgattam gluténmentes zsemlemorzsába és olajban kisütöttem. Talán mivel a zsemle helyett pelyhek voltak benne, az olajat sem szívták fel annyira.

Rántott hús kentucy-s panírban

Ma nem nagyon erőltettem meg magam az ebéd kitalálásával és a főzésével sem. Vannak kifejezetten "félórás" receptjeim, aminek külön előnye a gyorsaságon túl, hogy a család szereti is. Na de, hogy ne legyen ennyire egyszerű, mert úgy-e a glutén- és tejmentesség miatt, bizony sok mindent kerülnöm kell, mást kell főznöm magamnak, vagy részben átalakítani.

Igyekszem odafigyelni a változatosságra is, de bizonyos keretek miatt nem mindig egyszerű. Ezért ma köretként előbb a köles merült fel, majd a rizs. De hétvégén szeretnék kínait Ben bácsi módra, ahhoz mindenképp a rizs a megfelelő köret, ezért az ma nem akartam "lelőni". A köles is jó választás, nagyon szeretjük és egészséges is, ámbár a kölessel is vannak terveim az elkövetkező napokban.

Akkor legyen majonézes kukoricasaláta! Legyen! És lőn! Hamar megvan, látványos, finom...már aki eheti. De ha már a rántott húsból is kétfélét kell sütnöm, akkor végülis nem mindegy, hogy köretből egy vagy kétféle lesz.

Így született meg a mai ebédünk! Az én rántott húsom kukoricalisztből és kukoricadarából készült, persze középen a megszokott tojás. Igyekszem a liszteket is sűrűn cserélgetni és ha már ilyen sokféle liszt van a világon, akkor kipróbálni mindegyiket.
Milyen lett? Hmmm....igazából finom, egy picit száraz, de legalább nem tocsog az olajtól, és egy picit ropog a bunda a fogam között. De finom. Hozzá a sóval, borssal megszórt bébirépa, feltette az "i"-re a pontot.

Azt persze nem tudom, hogy a Fiúk mit szóltak volna hozzá, ha egy ilyen fogást teszek eléjük, bár ismerve őket a répa ellen nem tiltakoztak volna.

Ők a szokásos módon elkészített finomságot ehették ma ebédre, bár, hogy az se legyen a hagyományos , ezért kentucky-s pikáns zsemlemorzsába forgattam a húst. Elvileg benne kis chili darabokkal, de a csípőssége nem rontott az élvezeti értékén. Ellenkezőleg!

Meggyes pite

Nem túlzok ha azt mondom, hogy a kedvenc süteményem. Nincs az a mennyiség amit ne tudnék megenni belőle és nincs az az észérv ami megállítana, hogy többet ne! 

Amikor a gluténmentes táplálkozásra tértem át, az egyik szívfájdalmam volt, hogy le kell mondanom a kedvencemről. De nem kell! Sőt, nagyon finom lett!

A recept : kb. 35 dkg liszt (20 dkg Schar Mix B és 15 dkg Naturbit lisztet tettem bele), 12913 dkg olvasztott növényi vaj, pici édesítőszer, pici só, tettem bele egy késhegynyi szódabikarbónát, egy tojás sárgáját (el is hagyható), és annyi víz amennyit a tészta felvesz. Szilikon formába vizes kézzel belenyomkodjuk. A töltelék egy üveg meggybefőtt és egy vaniliás puding. A meggbefőtt levében (4 dl, ha nem elég rizstejjel egészítettem ki), megfőzzük a pudingot, bele a meggyet és rá az egészet a tésztára. Majd rátesszük a tészta másik felét, villával megszurkáljuk és be a sütőbe kb. 20 percre. Omlós, puha és isteni finom!

Én ugyan belenyomkodtam a formába, de simán lehet nyújtani is. 

Fő a változatosság

A héten elején ültem a fotelben és mindegy varázsgombnyomásra hirtelen több ötlet is eszembe jutott amit lehetne a hétre főzni. Vettem gyorsan a tollat és fel is írtam magamnak, hogy el ne felejtsem. Akkor még jó ötletnek tűnt, változatosnak és persze finomnak is.

Így született meg a hét elején a kolbászdarabos sárgarépás, cukkinis tócsni. Eltelt egy nap és írtam a hétvégi bevásárlólistámat , és amikor a hétvégére tervezett kolbászos krumplikazal hozzátevőjét írtam, leesett a tantusz. Majdnem ugyanaz mint a sárgarépás tócsni, azzal a különbséggel, hogy répa helyett krumplival, és tepsiben sütőben egybe megsütve és nem olajban a tűzhelyen. 

De mivel olyan jól kitaláltam a többi fogást, nem szerettem volna változtatni. Ezért egy picit változtattam a főételen. Tényleg nem sokat, de a fiúknak nem árultam el. Kolbász helyett pirított bacont tettem bele és mivel a Levi is nagyon szereti, így nem szükölködtem, és füstölt tarját adtam még hozzá, amit előre megpirítottam a bacon-nel. 

Egy hagymát is beleloptam jó apróra vágva, hogy ne tűnjön fel Leventének, majd fokhagyma, só, bors, tojás, kölesliszt és egy kis pirospaprika. Igen, valóban hasonlít az előző bejegyzésben lévő tócsnihoz :-) Én mondtam, de ettől még nagyon finom. A teteje kissé megpirult, a ráöntött fokhagymás tejföl pedig a korona lesz rajta. 

Tócsni sárgarépából és cukkiniből

Lehet, hogy nem a legünnepélyesebb recepttel kezdem, talán egy különleges, minden ízlelőbimbót lázba hozó és fantáziát megmozgató sütemény állná meg a helyét most, de mivel a tegnapi sikerélményem hatása alatt vagyok még mindig, legyen hát ez az indító recept.
Tócsnit csinálni nem nagy dolog, egyrészt nem kell hozzá sok hozzávaló, gyorsan elkészíteni meg egyszerűen a félórás kategóriába tartozik, amit én nagyon szeretek. És ami még nagy előnye, hogy a végletekig variálható. Időnként mégis megfeledkezem róla, és örömmel csapok a fejemre, amikor már a húsokból sok és valami igazán kiadós és finom feltét kéne.

Ezúttal is így jártam. Lassan már fél éve glutén- és tejmentes táplálkozás lelkes hív és betartója vagyok, így sokszor szükséges az ételek újragondolása, átformálása és igény szerinti alakítása.
Az előre kevert gluténmentes liszteket annyira nem szeretem, így bevásároltam többféle egészséges(nek tartott) lisztet és ha tehetem azokat használom.
A diéta előnye nemcsak abban mutatkozott meg, hogy jobban érzem magam, hanem a táplálkozásmódunk is megváltozott, felfedeztünk új ételeket és nagyon hangsúlyt fektetünk az ízek mellett az egészségre is.
Így született meg a sárgarépás, cukkinis, köleslisztes tócsni, amit a hűtőben talált szárazkolbászdarabkákkal "férfiasítottunk", az eredmény pedig valami fenomenális volt.

Recept:

Tócsni:  sárgarépa igény szerint lereszelve, cukkini szintén, 2 db tojás, fokhagyma, (csípős)pirospaprika, só, bors és igény szerint száraz kolbászdarabok és végül annyi kölesliszt amennyit a massza felvesz. Nem túl forró olajban megsütjük.

Saláta: jégsaláta, paradicsom, paprika, spenót, újhagyma, kaliforniai paprika, retek. Az egészet leöntjük kész salátaöntettel, vagy otthon ízlés szerint magunknak csinálunk öntetet. Én az előbbit választottam :-)