Joghurtos süti

Az egyik kedvenc sütim lett az utóbbi időben. Nemcsak belepasszol a diétámba, hanem finom is. A nyár folyamán többször megsütöttem a vendégeknek, és abszolút pozitív visszajelzést kaptam. Elkérték a receptet. Kell ennél nagyobb dicséret? Mármint a receptnek, mert az elkészítése pofonegyszerű. Az íze? Hmm....könnyed, lágy, olvad a szájba, igazi nyári sütemény, de talán télem sem fog megharagudni senki, ha ebből a sütiből teszünk elé.  A siker garantált, és a rá rakható gyümölcsök tárháza is a végtelenségig nyúlik.

Recept: én a  125 grammos Danon Activia natúr joghurtos poharat használtam mércének.

5 pohár natúr joghurt
5 db tojás
2 pohár olaj
cukor (édesítőszer) ízlés szerint
vaníliás cukor
5 pohár liszt (1 pohár teljeskiőrlésű liszt, 1 pohár zabpehelyliszt, 3 pohár fehér liszt)
pici só
1 csomag sütőpor
a tetejére gyümölcs (eddig kipróbált sárgabarack és nektarin, körtével is nagyon eltudnám képzelni)
egy kis reszelt citromhéj talán még dobna rajta.

Elkészítése: a joghurtot a tojásokkal, az olajjal és a cukorral habosra keverjük, majd a sütőporos lisztet hozzáadjuk. A tetejére gyümölcsöt teszünk. 200 fokon kb. fél óra alatt készre sütjük. Ha nem figyelünk oda, akkor pár perc alatt el is fogy. :-)

Cukkinis-sajtos puffancs

lenne, ha nem felejtettem volna ki belőle a sütőport, amitől puffancs lehetne. Na ezért is jó ötlet, hogy időnként ide leírom a receptet, mert írásos nyom nélkül (az én koromban) már nem biztos, hogy emlékszem mindenre. De így utólag arra már igen, hogy amikor tényleg puffancs lett belőle, mennyivel lazább volt, de így is isteni finom jelzővel tudom illetni. Főleg frissen sülve, még ropogósan. 

A recept pofonegyszerű, ízlés szerint reszelt cukkini, reszelt sajt (bármilyen jó, én reszelt sajtot szoktam venni, van abban minden, attól finomabb, és van abban minden, de talán jobb is ha nem tudjuk, hogy mi), tojás, só, bors, fokhagyma és néhány kanál (teljes kiőrlésű) liszt, sütőpor és só bele. Mivel szénhidrátcsökkentett diétát tartok, így tényleg csak annyi lisztet teszek hozzá, amennyi feltétlenül muszáj, de az élvezeten nem ront, sőt... A kis pufikat zsemlemorzsába forgatom, amitől még ropogósabb lesz és könnyebb vele bánni forgatás közben. 

Van aki kerek formában süti ki jó sok zsírban, én ezt elkerülvén laposra formázom és kevés (kókusz)olajon készítem készre. 

Két perc alatt előállítható kuszkusszal és kapros öntettel gyors, finom, ízletes és nem utolsósorban diétának és fogyókúrának is beillő fogást kapunk. 

Töltött kifli

Gyorsan valami finomat, olcsót, kiadósat és főleg ami hamar elkészül. Mivel megkezdődött az iskola, újra gond vagy kérdés, hogy mit csomagoljak, mert én sem szeretnék folyton szendvicset enni. Ezért aztán gyűjtöm is az ötleteket. Ma elém került az alábbi recept, de egy kicsit kibővítettem egy tasak sütőporral, meg ketchuppel. Sok minden mellett még előnye, hogy nem kell keleszteni, mire a sütő bemelegszik, a kis kifliket is ellehet készíteni. Az eredmény: fantasztikus. Na és persze elronthatatlan. Vendégvárónak is kitűnő.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
25 dkg margaron
só
2 tojássárgája
annyi tejföl amennyit felvesz
1 tasak sütőport
a háromszögekre egy pici ketchupot is nyomtam, ezáltal még szaftosabb lett
Töltelék: bármi ami van a hűtőben. Én ezúttal sonkát, szalámit, reszelt sajtot és egy tojást kevertem össze. 

Elkészítése:
A fenti anyagokból keményebb tésztát készítünk és jól kigyúrjuk. Kinyújtjuk, háromszegletű darabokra vágjuk. Kifliké alakítjuk, tetejét tojással megkenjük és ízlés szerint megszórjuk sajttal vagy magvakkal. Előmelegített sütőben, 200 fokon kb. 25 perc alatt megsütjük. 

Tojásos nokedli

Egyszerű étel, gyors étel és még szeretjük is. És még akár változatosan is ellehet készíteni, felturbózni sok-sok mindennel. Én ezúttal a nokedli tésztájába vágtam bele medvehagymát, amitől nagyon finom lett a tészta. Még a pirított bacon jött volna jól, de mivel nem volt itthon, így az ötletet elraktuk későbbre :-)

Amikor megharagudtam Ben bácsira

Mármint nem én haragudtam meg, hanem évekkel ezelőtt ezzel a címmel találtam egy receptet, amit egy lelkes és kitartó "műkedvelő" kísérletezgetett ki, hogy a legtökéletesebb utánzata legyen a boltokban kapható Uncle Ben's-es szószoknak. Tényleg finom amit készen lehet kapni, de aranyárba mérik, egyéb hozzávalókról nem is beszélve.
Mi is kipróbáltuk még régebb és valóban, nagyon finom, ízletes, és szeretjük. Időnként előkotorjuk a receptet és mindig azt tapasztalom, hogy a hamar kiürül a nagy lábas. Pedig én nem annyira szeretem a főételekben keverni az édes és sós ízeket, de mivel csípős is, édes is, húsos is, így aztán ez a kategória elmegy, sőt ízlik is.

Recept:

csirke vagy pulykamell
kaliforniai paprika
1-2 fej hagyma
1-2 szál sárgarépa
1 doboz felkockázott ananász a levével együtt
1-1,5 liter paradicsomlé
1 citrom leve (kihagyom)
só
bors
gyömbérpor
őrölt chilipaprika
olaj
liszt vagy étkezési keményítő

Elkészítés:

A húst megpirítjuk félig egy serpenyőbe, majd a répát gyufaszálni vékony szálakra vágjuk, a paprikát is és a hagymával együtt a húsos olajon megpirítjuk amíg még ropogós marad.

Majd a húst a pirított zöldséggel, az ananászt a levével együtt és a paradicsomlét összeöntjük és kb. 15-20 perc alatt összefőzzük. A gyömbért és az erőspaprikát a főzés vége előtt néhány perccel tesszük bele, majd keményítővel egy kicsit besűrítjük, hogy krémesebb legyen.

A csodafasírt

Mármint nem a fasírt a csoda, hanem a húst nem (nagyon) evő gyerekem kiáltott fel néhány falat után, hogy: "Anya, ez nagyon jó!"
Ez volt a második alkalom, hogy újítottam a régen bevált és használt módszeren. Az első alkalommal Apától zsebeltem be a dicséretet, ezúttal pedig Levi repetázott belőle és Apa sem hagyta szó nélkül a fasírt által nyújtott lucullusi élvezetet.

És mitől más mint eddig? Nem sokban különbözik. Nem kaptam darált húst az üzletben (utólag örülök neki) és talán ez is hozzájárult a fenomenális ízéhez, hogy nem mindentbele húsból készült, hanem a fagyasztóban talált pulykacombilé és pulykamellfilé saját "darálása" lévén jött létre.

Kockára vágtam a húsit, majd beledobáltam a Barátnőmbe (mindenttudó háztartási gép), hozzá tojást (ezúttal 3 darabot), só, bors, paprika (nem szűkölködtem vele), fokhagyma, hagyma .... eddig azt hiszem nincs is semmi különös benne. De akkor mitől más?  Eddig vízbe, tejbe áztatott zsemlét tettem hozzá, ami lazította a fasírtot. Miután a saját dolgom megkönnyítése végett gluténmentesítettem, ezért másfajta alternatívára volt szükség. Valahol olvastam a burgonyapehely fantasztikus szerepét, és gondoltam, hogy egy életem, egy halálom, így a fasírtot kipróbálom. A kis dobozkámba találtam kölespehelyt is, és fele-fele arányban hozzáadtam a már összeturmixolt húsihoz. Öntöttem hozzá egy pici vizet, hogy a pelyhek a folyadékot ne a húsból vonják el, így megmaradt a kellemes, lágy állaga.
Végül tavasz révén tettem bele egy kis petrezselymet is, majd a vizes kézzel megformázott korongokat - holnap hamburger lesz belőle, ezért inkább laposan sütöttem ki - megforgattam gluténmentes zsemlemorzsába és olajban kisütöttem. Talán mivel a zsemle helyett pelyhek voltak benne, az olajat sem szívták fel annyira.

Rántott hús kentucy-s panírban

Ma nem nagyon erőltettem meg magam az ebéd kitalálásával és a főzésével sem. Vannak kifejezetten "félórás" receptjeim, aminek külön előnye a gyorsaságon túl, hogy a család szereti is. Na de, hogy ne legyen ennyire egyszerű, mert úgy-e a glutén- és tejmentesség miatt, bizony sok mindent kerülnöm kell, mást kell főznöm magamnak, vagy részben átalakítani.

Igyekszem odafigyelni a változatosságra is, de bizonyos keretek miatt nem mindig egyszerű. Ezért ma köretként előbb a köles merült fel, majd a rizs. De hétvégén szeretnék kínait Ben bácsi módra, ahhoz mindenképp a rizs a megfelelő köret, ezért az ma nem akartam "lelőni". A köles is jó választás, nagyon szeretjük és egészséges is, ámbár a kölessel is vannak terveim az elkövetkező napokban.

Akkor legyen majonézes kukoricasaláta! Legyen! És lőn! Hamar megvan, látványos, finom...már aki eheti. De ha már a rántott húsból is kétfélét kell sütnöm, akkor végülis nem mindegy, hogy köretből egy vagy kétféle lesz.

Így született meg a mai ebédünk! Az én rántott húsom kukoricalisztből és kukoricadarából készült, persze középen a megszokott tojás. Igyekszem a liszteket is sűrűn cserélgetni és ha már ilyen sokféle liszt van a világon, akkor kipróbálni mindegyiket.
Milyen lett? Hmmm....igazából finom, egy picit száraz, de legalább nem tocsog az olajtól, és egy picit ropog a bunda a fogam között. De finom. Hozzá a sóval, borssal megszórt bébirépa, feltette az "i"-re a pontot.

Azt persze nem tudom, hogy a Fiúk mit szóltak volna hozzá, ha egy ilyen fogást teszek eléjük, bár ismerve őket a répa ellen nem tiltakoztak volna.

Ők a szokásos módon elkészített finomságot ehették ma ebédre, bár, hogy az se legyen a hagyományos , ezért kentucky-s pikáns zsemlemorzsába forgattam a húst. Elvileg benne kis chili darabokkal, de a csípőssége nem rontott az élvezeti értékén. Ellenkezőleg!